Nincs könnyű helyzetben a Komlói Bányász. Az 1922-ben alapított sportegyesület támogatására a tavalyi 56 millió helyett 2009-ben mindössze 20 millió forintot irányzott elő a komlói képviselő-testület. A klub – pozíciójában a minap megerősített – elnöke szerint ez csak a túlélésre elég, bár – sportnyelven szólva – ez is igazi bravúr lenne.
Közgyűlést tartott Baranya megye második legnagyobb sportegyesülete. A Carbon Sport- és Rendezvényházban sorra került eseményen a tagság a korábbi elnököt dr. Wetzl Józsefet választotta meg a Komlói Bányász első emberéül (az elnökségnek tagja továbbá Czéder Attila, Deák Imre, Geisz Zsolt és Szigeti Szabolcs). A jelenleg hat szakosztályt működtető egyesület vezetője megköszönte a szavazók bizalmát, de szemmel láthatóan nem repesett az örömtől a választási procedúra után – holott a szakosztályok beszámolói alapján akár elégedett is lehetett volna.
Az NB II. délnyugati csoportjában szereplő férfi tekézők kiheverték az egyszemélyben szakosztályvezető, edző és éljátékos Lukács Marián elvesztését, sőt az elviekben meggyengült csapat idén szárnyal a bajnokságban. Jelenleg a harmadik helyen állnak a tabellán, s ha ez így marad, akkor az utóbbi évtizedek egyik legjobb szereplését tudhatják majd maguk mögött.
Nem panaszkodhatunk a szintén NB II-es sakkozókra sem. Az 1948-ban alakult szakosztályban jelenleg 28-an versenyeznek, s a csapatbajnokságban az 5-6. helyre esélyesek úgy, hogy a hét mesterjelölt játékosból három folyamatosan külföldön dolgozik, így nem állhatott az együttes rendelkezésére.
A biliárdozók mini szakosztálya osztályváltásra készül. Óriási az esély arra, hogy a következő versenyidőszakban az első vonalban szerepeljenek. Ennek úgy tűnik, csak egyetlen akadálya lehet: ha nem tudják kifizetni a közel százezer forintos nevezési díjat.
Az asztaliteniszezők jelene igazi sikertörténet a nagyegyesület történetében. A 30 igazolt versenyzőjük között egykori világsztár felnőttjátékos, továbbá korosztályos válogatottak sora áll asztalhoz hétről hétre. Az NB I-ben szereplő női csapat – úgy tűnik – a tavalyi bronzérmet is felülírja, hiszen három fordulóval a szezon zárása előtt a 2. helyen tanyázik.
Bár a labdarúgók a hátrahagyott pontvadászatban kiestek a sportág második vonalából, az NB III-ban jelenleg sikert sikerre halmoznak. Az együttes Schuszter Roland irányításával tavasszal sorozatban négy mérkőzést nyert meg (azóta sajnos kevésbé eredményesek), amit ráadásul hosszú idő után vallhatunk igazán magunkénak, hiszen kilenc saját nevelésű játékos alkotja a csapat gerincet. A felnőttek mellett közel 150 utánpótláskorú labdarúgópalánta kergeti a labdát, ami akár több is lehetne, ha a mostoha körülmények miatt jó néhány tehetséget nem vittek volna a szülők Pécsre futballozni.
A kosárlabdázó hölgyek továbbra is az NB II-ben szerepelnek. Az utánpótlást is beleszámítva – kadett-, serdülő- és gyermek-korosztályú csapat vesz részt bajnoki sorozatban – mintegy hatvanan pattogtatják a labdát a Komlói Bányász égisze alatt. A pénzhiány már korábban is sújtotta őket, hiszen többször is bajnoki címet szereztek, azaz kiharcolták a feljutást, az anyagiak hiányában mégsem indulhattak el a félprofinak tartott NB I/B-ben.
A felsorolt szakosztályok közül három úgymond „nagyfogyasztó”. Tavaly a labdarúgók 18 millió, az asztaliteniszezők 2,5 millió, a kosárlabda szakosztály 1,5 millió forintot emésztett fel a költségvetésből. Nem kell különösebb számolási tehetség ahhoz, hogy belássuk, csak ez a három sportág – hozzátéve, hogy ezek is csak takaréklángon égtek – 22 milliójába került a városnak. Az idei támogatás pedig 2 millióval rövidebb. És akkor még nem beszéltünk a sporttelep közüzemi költségeiről, az egyéb pénzügyi elmaradásokról (fűtési díj stb.).
Ráadásul a közelmúltban lezajlott tulajdonosi (önkormányzati) bejárás is lehangoló állapotokat tapasztalt a kökönyösi komplexumban. A legfinomabb vélemény is az, hogy a fűtés korszerűsítése elodázhatatlan, emellett festés, parkettacsiszolás is ráférne a tornatermekre. A város egykori büszkeségének, a futófolyosónak a felújítása még ennél is nagyobb áldozatot igényelne. Az összképen mindössze a néhány esztendeje átadott műfüves pálya javít, de a megfelelő kiszolgáló létesítmények nélkül az is csak veszít értékéből.
Túlélési stratégia egyelőre nincs. Szóba került ugyan – a hiányzó összeget pótolandó – újabb támogatók felkutatása, de a jelen gazdasági viszonyok között új szponzorok belépése nehezen képzelhető el. Így egyértelműen a költségek lefaragása látszik első lépésben egyedüli megoldásnak a túlélésre. Wetzl József – Páva Zoltán polgármesterhez hasonlóan – a kritikus helyzet ellenére a szakosztályok megtartását ígéri, bár a jövő meglehetősen képlékeny. A küldöttgyűlésen elfogadott tagdíjemelés is – 18 év alatt 600, míg felette 1500 forint lesz – csupán csepp az óceánban. Egyesek felvetették, hogy csak utánpótlás-neveléssel kellene foglalkoznia a klubnak, ami közel 200 sportolót mentene meg attól, hogy „utcára kerüljön”.
Nem lehet azonban ebben a helyzetben figyelmen kívül hagyni a fiatalokkal foglalkozó szakemberek érdekeit sem. A korántsem horribilis juttatásaikból – a pécsi kollégák fizetésének tizedéért – dolgozó komlói edzők már évek óta saját zsebből fizetik a működési engedélyükhöz szükséges kötelező továbbképzések költségeit, ami 3-4 havi fizetésüknek felel meg. Lefordítva: fizetnek azért, hogy edzősködhessenek.
Nem könnyű a Komlói Bányász helyzete. Sportnyelven szólva bravúrra lenne szükség a túlélésre. A 90. percben vagyunk. A szakosztályok mindenesetre a hosszabbításra készülnek.
És akkor hol vannak még a kézilabdázók…