Tisztelt Ünneplő Közösség! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
-HIRDETÉS-
Köszöntöm Önöket a Magyar Kultúra Napja alkalmából. E jeles ünnepünk összeforr csodás nemzeti imádságunk, a Himnuszunk születésnapjával. Kölcsey Ferenc 1823. január 22-én e napon fejezte be szatmárcsekei magányában a „Hymnus, a magyar nép zivataros századaiból” című költeményét. A Himnusz azonban nemcsak egy vers, nemcsak egy magasztos mű, hanem nemzetünk fohásza a megmaradásunkért. Himnuszunkban benne vannak gyökereink, az az erős alap, melyre Szent István királyunk államot alapított: a kereszténység.
A kereszténység meghatározó eleme kultúránknak is. A kultúra átszövi hétköznapjainkat, ott van ünnepeinkben. Összeköt bennünket, magyarokat, bárhol is legyünk a világban, ugyanakkor megkülönböztet más népektől. A kapocs múltunk és jelenünk között, meghatározza jövőnket.
Benne foglaltatik a magyar virtus, a találékonyság, gazdag zenei, tánc, művészeti világunk, sajátos építészetünk, szokásaink, hagyományaink, meséink, sokszínű irodalmunk, sajátos nyelvünk, egymáshoz viszonyulásunk, viselkedésünk, sokszínű gasztronómiánk. Mindaz, ami magyarrá tesz és magyarnak tartott meg bennünket Európa szívében. Több mint ezeréves történelmünk során alakult, formálódott. Érték keletről és nyugatról hatások. Mégis megőrizte keresztény, a családra épülő alapértékeit, így tudott fenn-, és megmaradni a mai napig.
Szerb Antal ekként vélekedett: „A közös kultúra, a közösen átélt emberi értékek tarthatják csak össze a sokfelé szétszórt magyart. Magyarnak lenni ma nem állami hovatartozást jelent, hanem az érzésnek és gondolatnak egy specifikus módját, ami ezer év értékeiből szűrődött le: kultúrát. Minden történetírás, minden szellemtudományi munka legfőbb célja máma kulturális lojalitásra nevelni. Amíg kultúránkhoz hűek maradunk, önmagunkhoz vagyunk hűek.”
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Nincs más dolgunk ma sem, mint hűnek lenni kultúránkhoz! Nem feledhetjük, akkor és csakis akkor lehetünk erősek, ha megőrizzük egyéniségünket. Vigyázunk azokra az értékeinkre, melyek kultúránk tartó oszlopaiként összefogtak hajdan és összefogják ma is nemzetünket. Történelmünk legviharosabb időszakában is megtartottak bennünket magyarnak. Biztosították fennmaradásunkat. Láthatatlan fegyverként őrködtek felettünk, nyújtottak támaszt a legnehezebb időkben, adtak reményt a kilátástalanságban.
A sokszínű magyar kultúra mint egy hatalmas végvár, biztonságot, védelmet, erőt nyújt. Visszaforgatva történelmünk időkerekét láthatjuk, hány és hány más gyökerű embert ejtett ámulatba, ragadott magával, akikből sokszor legmagyarabb hazánk fiai lettek.
Úgy vélem, a magyar kultúra léte vagy nemléte, a mi választásunk. A kultúra nem önmagától él, az csakis velünk és bennünk létezik. Ha mi engedünk a csábításoknak, feladjuk értékeinket, ha nem saját és sajátos életünket éljük, hanem másokét, akkor elveszítjük a magyar kultúránkat. Elveszítjük gyökereinket s ezzel nemzeti identitásunkat is! Legyenek figyelmeztetések számunkra a tőlünk nyugatra tapasztaltak. Azok a tények, amelyek hűen tükrözik, mi történik ott, ahol feladják identitásukat! Higgyünk a szemünknek, tanuljunk mások hibáiból!
Természetesen, nem azt mondom, hogy ne tekintsünk ki a világba, ne legyen igényünk az újra, a fejlődésre. Legyünk nyitottak, érdeklődjünk más népek kultúrája iránt, tanuljunk nyelveket… de közben ne felejtsük el, ne adjuk fel a miénket. Óvjuk értékeinket!
Vezessenek ezen az úton bennünket Kodály Zoltán bölcs gondolatai: „Mi a magunk lábán akarunk állni, és az egész világ kultúrájából azt akarjuk felszívni, ami nekünk használ, ami minket táplál, erősít. Amiből megtanuljuk a magunk lényegét minél teljesebben kifejezni.”
Legyünk magyarságunk, kultúránk őrei! Adjuk tovább gyermekeinknek, unokáinknak nemzeti sajátosságainkat!
Merítsünk erőt az élet legkülönbözőbb területén a magyarok által elért sikerekből! Idézzük fel azokat a pillanatokat, amikor e kis nép nyelvén Kapu Tibor az űrből szólt hozzánk. Milyen csodás volt hallani magyar szavakat a nagy messzeségből. Ő büszke volt magyarságára, legyünk hát mi is büszkék!
Tisztelt Ünneplő Közösség!
A mai nap alkalom a számvetésre is. Elgondolkodtunk már azon, hogy megtettünk-e mindent az elődeinktől örökül kapott kultúránk megőrzéséért, továbbadásáért?
Jól tudjuk, a kultúránk őrzői és továbbadói a szülők, a családok, a helyi közösségek, és nem utolsó sorban az oktatás.
Komló polgármestereként büszke vagyok arra, hogy városunk példaként jár elől a magyar kultúra megőrzésében. Számtalan civil szervezet, intézményeink, kis és nagyobb közösségek tesznek azért nap mint nap annak érdekében, hogy továbbadják a jövő nemzedékének azt, amit őseinktől örökül kaptunk.
„A kultúrának (…) nemcsak az a dolga, hogy igényeket elégítsen ki, de az is, hogy neveljen, információhoz juttasson, példát nyújtson.”– szögezte le Sára Sándor.
A városunkban folyó kis és nagy műhelymunkák mind képesek arra, hogy megerősítsék, továbbépítsék a családból hozott alapokat vagy pótolják az esetleges hiányosságokat.
Városunk gazdag kulturális életét fémjelzik a Nemzetközi Kolbásztöltő Fesztivál, a KASZT, a CLASSICO, a színvonalas kiállítások, a gazdag programokkal teli Kaptár valamint a Tóth Ferenc Színház- és Hangversenyterem, az oktatási és nevelési intézményeink magas szintű munkájának köszönhetően elért sikerek. Külön köszöntöm az idén 30 éves Pöndöly Néptáncegyüttest!
Köszönöm mindenkinek az aktív, tevékeny, városunk életét színesítő munkát!
Úgy vélem, a magyar kultúránk megőrzése, továbbadása mindannyiunk erkölcsi kötelessége!
Fontos, hogy megőrizzük kereszténységünket, hogy ne adjuk fel nemzeti identitásunkat! Így lehetünk csak erősek, így lehetünk csak méltóak elődeinkhez.
Mi mindig is kiemelt figyelmet fordítottunk értékeink megőrzésére. Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselőnk hathatós közreműködésének, a kormányzat támogatásának köszönhetően sorra újultak meg létesítményeink. Együttműködésünknek hála, gazdagodott Komló kulturális élete. A feltételek tehát adottak, a tartalommal megtöltésre pedig a komlóiak sokszínűsége, kreativitása a garancia.
Idén tavasszal nagy döntés előtt állunk, ez nemcsak egy választás lesz, hanem a jövőnket meghatározó pillanat! Többek között arról is döntünk, hogy kiállunk-e magyarságunk mellet, fontosnak tartjuk-e kultúránkat vagy alávetjük magunkat az idegen érdekeknek. Kiszolgáló és kiszolgáltatott vagy független nemzet maradunk. Egy független nemzet, mely erős várként állja a sarat vagy kőhalom, melyen átgázolnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Hajrá Magyarország! Hajrá Komló!
