
Komló idén ünnepelte városi rangra emelésének 74. évfordulóját. A Komlói Bányásznapok legmeghittebb pillanatai közé tartozik a Bányászpark emlékfalánál rendezett megemlékezés, ahol ismét fejet hajtottak mindazok előtt, akik egészségüket vagy életüket áldozták a bányászat oltárán.
A bányászmunka mindig is a legveszélyesebb hivatások közé tartozott. A föld mélyén a bányászokat sújtólég-robbanások, omlások és gázkitörések fenyegették, de a hosszú évtizedeken át tartó kemény fizikai munka és a poros, egészségtelen levegő is súlyos betegségeket hagyott örökül sokak számára. Mindezek ellenére a vájárok vállalták a kockázatot, mert munkájukkal családjaik megélhetését és a város fejlődését biztosították.

A város fölött magasodó emlékműnél Kőszegi Ernő, a Komlói Bányász Nyugdíjas Alapszervezet elnöke mondott ünnepi beszédet, szavaiban felelevenítette a bányászhagyományokat és a közösség összetartó erejét.
„Jó szerencsét! – ezzel a köszöntéssel találkoztak nap mint nap a bányászok a mélyben. Ez a rövid, de sokatmondó köszöntés a szolidaritás, az összetartás és az életben maradás jelképe” – hangsúlyozta Kőszegi Ernő.
Visszaemlékezett a bányászok mindennapjaira: „Lent a tárók, aknák vágataiban nem simogatta már őket a napsugár. Harcoltak hideg-meleg áramlattal, a rideg kőzetfallal, hogy a fekete gyémánt kincseit feltárják. Arcuk ráncain szénporos vonások, de a fáradtság ellen mindig akadt tréfa, vidám ugratás, mert tudták: bajban egymásra számíthatnak. Hisz bányász és bányász örökké bajtársak.”
Kitért arra is, hogy a bányászokat nem csupán a munka, hanem a közösségi élet és az egymás iránti felelősségvállalás kovácsolta össze: „Nem különleges emberek ők, mégis mások. Mássá tette őket a szakma és a hivatás, amely a fénytelen világban kovácsolta össze őket. Ott lent más értelmet kapott a fegyelem, a felelősség és az együvé tartozás érzése.”
A megemlékezés végén arra figyelmeztetett, hogy az emlékhelyek megóvása közös kötelességünk: „A bányászpark, az emlékhely, a város és a bányászat történetének kivételes helyszíne. Butaságból, netán rosszindulatból történő rongálása mindannyiunk szégyene. Kérek mindenkit, hogy együtt őrizzük és vigyázzuk bányászhőseink emlékét.”


























Az ünnepségen közreműködött az Elek Péter karnagy vezette Komlói Fúvószenekar, amelynek dallamai méltó hátteret adtak a megemlékezéshez. A vájárok nevével fémjelzett márványtábla előtt hozzátartozók, barátok és rokonok helyezték el virágaikat, majd politikai és civil szervezetek koszorúzták meg az emlékhelyet.