Az 1956-os forradalom és szabadságharc eszméje és áldozatai előtt tisztelgett a Jobbik Komlói Alapszervezete és a párt több szimpatizánsa a Városháza téren, október 21-én tartott megemlékezésen.
A rendezvényen Konyári Zsolt, a helyi szervezet elnöke köszöntötte az emlékezőket, majd átadta a szót Murányi Leventének, a Jobbik alelnökének, országgyűlési képviselőnek.
Az 1956-os eseményekben tevékenyen részt vett – emiatt börtönt is megjárt – képviselő személyesen átélt emlékei alapján idézte fel az 55 évvel ezelőtti napokat. Szólt a Magyar Rádió előtti eseményekről, a forradalmi hangulat terjedéséről, a lakosság – harckocsikkal szembeni – hősies helytállásáról, a forradalom sikeres megvívásáról. Valamint arról, hogy miként gyűjtött az elszegényedett nép pénzt cipős dobozokban a forradalom sérültjeinek, a halálos áldozatok családjainak megsegítésére. Majd a szabadságharc elbukásáról, a nyugati és a „szocialista tábor” érzéketlen árulásáról, az aránytalan küzdelemről, végül a kivégzett bajtársakról.
„A magyar szabadságharcosok lándzsájukkal sebet ejtettek a „szovjet kolosszus” Achilles-sarkán. A Szovjetunió már soha többet nem lehetett az, mint 1956 előtt. A maroknyi magyar fiatal indította el a nagyhatalmat az „56-os úton, ami a 90-es években a megsemmisüléséhez vezetett. A világ hálátlan, de mi ne feledjük el soha” – emlékeztette a jelenlévőket Murányi Levente.
Az eseményen szintén jelenlévő Barkó Béla, a Jobbik megyei elnöke szerint, 1956-ban az egyéni szabadságjogokat korlátozó diktatórikus rendszer ellen emelték fel szavukat a fővárosi fiatalok, s követték őket országszerte sokan, köztük a Komló környéki erdőkben a magyar szabadságért harcoló „mecseki láthatatlanok”. A szónok rámutatott, hogy a történelem folyamán több alkalommal próbálták megtörni a magyarok szabadságvágyát, de mára világossá vált, mindannyiszor hiába vártuk a „nyugat” segítségét.
Barkó Béla záró gondolataiban arra kérte a jelenlévőket, hogy emlékezzenek, de ne csak a pesti srácokra, hanem azokra a „mecseki láthatatlanokra” is, akik – november 4-e után is, több hónapon keresztül folytatták szabadságharcukat itt a Mecsek erdeiben.
A megemlékezést a Székely himnusz hangjai zárták.