Idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját a Szorgos méhek Foltvarró Műhely. E jeles alkalom apropóján a csoporttagok a nagyérdemű elé tárták munkájuk gyümölcsét egy visszaemlékezéssel egybekötött kiállításon a Közösségek Házában. Fotók: Jusztin Levente
-HIRDETÉS-
Rendhagyó kiállításmegnyitót szervezett az intézmény a Czanik galériában. A kiállított darabok előterében Schaff Anikó interjúvolta meg Leipoldné Lázár Gizellát, a műhely alapítóját, aki a 20 éves fennállás nagyobb részében vezette a csoportot.
Az első foglalkozást 25 asszonnyal kezdték. Az alapító örömmel emlékezett vissza az első szárnybontogatásokra: „a munka mellett végeztem el egy patchwork tanfolyamot 1998-ban. Akkor még nem nagyon tudtam mi is ez pontosan. Ahogy belejöttem, arra gondoltam, hogy tovább szeretném adni ezt az érzést és tudást, amit elsajátítottam, hiszen, ha megtartottam volna magamnak a megszerzett ismereteket az öncélú lett volna” – árulta el a közönségnek.
Az alapító a köszönet hangján fordult lányához, dr. Aranyos Gabriellához, aki a kezdetektől segítette a csoportot, illetve a mai napig figyelemmel kíséri a tevékenységüket, valamint Jencsik Jánosnak, az Komlóért Egyesület akkori elnökének, hogy segített az asszonyoknak otthonra lelni a Frank Eszter teremben, ahol heti rendszerességgel találkoztak.
A csoport akkori munkái visszaköszöntek a járókelők viseletén; táskák és más kiegészítők hirdették a műhely aktív munkáját. „Soha nem dolgoztunk a szekrénynek, minden munkánk használati tárgy is egyben” – hangsúlyozta Gizella.
A lelkes és kreatív csapat a múzeum épületében állította ki az elkészült párnákat, takarókat. A sorozatos pozitív visszajelzések után egy beszélgetésre invitálta Horváth Éva, a Közösségek Háza akkori vezetője az alapítót, és meggyőzte, legyenek az intézmény csoportja. Ekkor született meg a Szorgos méhek Foltvarró Műhely elnevezés is.
A műhely mondhatni „sínen” volt, de nem elégedtek meg ezzel. A szakmai fejlődés érdekében rendszeresen jártak a pécsi Kolpingházba és a Petőfi Sándor Művelődési Házba foltvarrós napokra.
A műhely az évek alatt több településen – Kaposvár, Máza, Szekszárd, Dunaújváros, Kecskemét, Tatabánya – mutatkozott be, párhuzamosn bővítették a csoporttagok az ismereteiket.
A sokéves munka alatt a jótékony akciókra is nagy figyelmet fordítottak. A csoport ott segített, ahol tudott: több faliképet ajándékoztak a komlói kórház gyermekosztályának, óvodáknak párnákat, szociális otthonoknak karácsonyi ajándékokat adományoztak. Lehetőségük volt pénzbeli adományt eljuttatni egy a devecseri iszapkatasztrófát elszenvedő családnak is.
A pandémia alatt született meg a döntés, hogy át kell adni a stafétabotot. A műhely vezetését Kercsó Valentyina vette át, aki a csoport dinamikáját továbbvitte, új technikákat és eszközöket ismertetett meg a tagokkal.
A kiállítás megtekinthető a Czanik-galériában április 19-ig a Közösségek Háza nyitvatartási idejében.
