Újból koncertezik az adrianmole. Az örömzenélésükre május 11-én este a Zrínyi Klubban kerül sor. A különlegesnek ígérkező este apropóján Ilka Gábor idézte fel az együttes virágkorát.
-Megöregedtetek? Vagy inkább felnőttetek? Mit látsz, ha visszatekintesz a 90-es évekre egy többdioptriás szemüvegen keresztül?
Ahogy idősödik az ember, úgy tisztulnak le szépen lassan a dolgai. Könnyebben átlátja, hogy mi miért történt, mit lehetett volna másképp, mi volt, ami megismételhetetlen.
A komlói éjszakában eltöltött ’90-es évek megismételhetetlenek voltak.
Akár merre vetett a sors, ha elkezdtem pár alap sztorit felvezetni az akkori időkről, általános volt a vélekedés: a betyárját, ez nem semmi, nálunk ilyen nem volt!
A komlói élet, a városiasodás talán a Jack London-művekből megismert „aranylázhoz” hasonlítható. Felívelő életszakaszok, aláhulló egzisztenciák, hihetetlen sorsok, történetek. Elmondhatatlan. Komlóinak lenni ma is kegyelmi állapot.
Komlóinak lenni különleges. Ez talán oda vezethető vissza, hogy rendkívül speciális volt itt az élet közel 40 évig. A földből hirtelen kinőtt több tízezres város lakossága dolgos szakikból, remek emberekből, bűnözői múlttal rendelkező csibészekből, szerencselovagokból, lehetőséget/menekülést kereső emberekből tevődött össze a bánya felvirágzása után.
A 90-es években meg annyira ott volt a „Mindjárt vége” érzés, hogy különös kötelék alakult ki az itteniekben. Mi akkor éltük a legszebb időszakunkat, a gimi-főiskola korszakot.
Kiváló táptalaj a zenekar-alapításhoz…
A zenekarcsinálás nekünk egy hobbi volt, nem ment vérre, nem erre tettük fel a jövőnket. Jó buli volt dalokat írni, koncertezni és nyilván csajozni is könnyebb volt zenészként:)
Főleg a Zrínyiben játszottunk, de a szabadidőnk nagy részét is ott töltöttük, így hamar lett egy stabil törzsgárda, akik minden koncerten ott voltak. Idővel egyre többen lettek, sokszor volt telt házas bulink.
A vége sem volt könnyes, szirupos „nagyhalál”. Stílusosan múltatok el.
Ahogy az életünk komolyodni kezdett (nősülés, komolyabb munkahelyek) úgy a zenekar is elhalt. Ezt tudomásul vettük, nem volt soha veszekedés, feloszlás, ilyesmi.
Nem volt célunk 20 éven keresztül a fiatal tehetségek kategóriában buksisimogatásra várni egy dombóvári tehetségkutatón. Ha tényleg tehetséges valaki, az sugárzik róla, ledönt a lábadról. Ha már harmadszor fut neki valaki, az már veszett fejsze nyele.
Kishitűek voltatok. Feladtátok?
Nem voltunk olyan tehetségesek, mint mondjuk Bérczesi Robi, aki a top5 magyar zenészben benn van az elmúlt 50 évben és nem is akartuk végigjárni a tipikus magyar zenész-életpályamodellt. Inkább a hagyományos kispolgári életet választottuk mindannyian, és jól van ez így.
Tudtuk, hogy nem mi leszünk az új Beatles, de annyira azért jók voltunk, hogy megírjunk olyan számokat, amelyek több száz embernek is tetszenek akár és teltházas koncerteket is csináltunk. Ennyi elég is volt.
Mégis úgy érzem, hogy valahogy benne volt, újból a színpadon találkozhatunk veletek.
A májusi koncert igazából örömzenélés lesz. Addig is élvezzük a próbákat, a dalok újratanulását és egymás társaságát is. Jó átélni azt, hogy igazából még mindig 5 jó svádájú, középkorú komlói srác vagyunk, akik beröffentik a grunge rockot 5-6 évente egy estére a Zrínyiben. Ez lesz most is, szeretettel várunk mindenkit.
A koncertre április 15-én indul a jegyek elővételes értékesítése a Zrínyi Klubban, illetve a zenekari tagoknál, az ár egységesen 500 Ft.