Király Attila kollégánk összegyűjtötte, hogy az egykori gimnazisták közül kik lettek testnevelő tanárok. Közülük néhányan már írtak visszaemlékezést a gimnáziumi éveikről; köszönjük nekik, hogy az iskolájukról vallott gondolataikkal hozzájárulnak az ünnepléshez. Szeretettel várjuk azonban a többiek írásait is a nagylaszlokomlo65@gmail.com címen. A múlt heti összeállítás után most újabb emlékeket olvashatnak. Köszönjük, hogy észrevételeikkel segítettek kiegészíteni a névsort, és kérjük, a jövőben is legyenek partnereink, hogy minél teljesebb képet adhassunk a 65 évről!
A gimnázium egykori tanulói, akik Komlón tanítottak/ tanítanak, illetve a sport életében fontos szerepet játszottak/játszanak:
Polgár Julianna (Dr. Hermann Zoltánné), Lóránt Ákos, Bien József, Hakszer Erika, Osztertag Lívia, Sziveri Ilona, Tékus Piroska, Vertike Erika, Kollai Tamás, Vanó István, Kovács Zsolt, Szirtes Judit, Ottó György, Ács Viktória, Ács Éva, Kovács Lajos, Sztankovánszki Ágnes, Szolnoki Csaba, Bognár Norbert
A teljesség igénye nélkül további tanulóink, akik még testnevelő tanári diplomát szereztek:
Tóth László, Koszter Kornélia, Vörös Judit, Gyenizse Zoltán, Krajncz Bea,
Ekler Mónika, Szűcs Gergely, Geresdi Judit, Szabó András, Illés Virág
Gimnáziumunk egykori és jelenlegi testnevelő tanárai:
Sütöri Pál, Somkuti Ede, Vincze Vilmos, Jakab László, Csordás Istvánné Varga Margit, Hajdusits József, Osztertag Lívia, Dr. Hermann Zoltánné,Tóth Jánosné, Király Attila, Szolnoki Csaba, Tékus Piroska, Olasz Anna, Bognár Norbert
Visszaemlékezések
Lóránt Ákos (1960-1964), Felsőszilvási Általános Iskola:
„Volt egyszer rég, volt egyszer rég…”
Emlékeim 1960-64: gimnáziumi évek
1960-ban lettem a Kun Béla Gimnázium tanulója. Abban az időben, aki gimnáziumban tervezte a középiskolai tanulmányait komlóiak közül, azok szinte kivétel nélkül itt folytatták gimnáziumi tanulmányaikat.
A város általános iskoláiban szervezett sportélet folyt. A gimnáziumban egy közösségbe kerültek azok, akik korábban egymás ellenfelei voltak. Sportpályafutásunk már közös csapatban, a kézilabda megyei felnőtt bajnokságban folytatódott. Serdülő, később ifi korú játékosként is méltó ellenfelei voltunk a megyebajnokság csapatainak. Testnevelő tanárunk, Vincze Vilmos tanár úr jól szervezett edzői munkájával sikereket értünk el. Téli időszakban 1961-ben Pécsett két fiú és egy leánycsapat indult a terembajnokságban. 1962-ben Komlón is indult terembajnokság. Három fiú és egy leánycsapat vett részt rajta. A Komló Bányász kézilabda szakosztályánál csak tartalékcsapat volt, Ifi utánpótlás nem létezett. Így került arra sor, hogy 1963-ban négyen (Rónaszéki László, Váradi Béla, Pataki Sándor és jómagam) a KBSK felnőtt csapatához kerültünk. Az iskolában jól szervezett sportélet folyt. Volt röplabda, kosárlabda, labdarúgás. Az iskolai labdarúgást Csontos Sándor tanár úr szervezte. A testnevelő tanáraim – Somkúti Ede tanár úr általános iskolában- és Vincze tanár úr meghatározó szerepet játszottak abban, hogy a testnevelői pályát választottam.
Volt olyan napom egy héten, hogy kézi edzés után atlétika, majd torna edzésen vettem részt. Később , a főiskolai tanulmányaim alatt, nem is volt gondom a gyakorlati szintek teljesítésével. Meg kell említenem olyan tanáraim nevét, akiknek az óráján már sikerült megérteni a tananyagot, így otthon könnyebb dolgunk volt: Dombi Lajos, Csontos Sándor, Szabó András, Perleczky József tanár urak órai munkája példaértékű volt.
Osztályfőnököm, Szűcs Istvánné tanárnő precíz, pontos orosztanár volt. Nagyon segítőkész osztályfőnöki munkát végzett. Felhívta a figyelmünket, hogy az orosz nyelv tanulásával tapasztalatot szerzünk egy másik idegen nyelv elsajátításához.
Néhány gondolat a diákévekből:
Az iskola területét elhagyni, dohányozni tilos volt. (Azért voltak sikeres próbálkozások.) Rossz idő esetén, szünetekben, körséták voltak a zsibongóban. 1962-63-ban még nem volt ajánlatos hosszú hajat viselni a fiúknak (Beatles-korszak kezdete).
Iskolai bálon élő zene volt. Kiss Gyula, Végvári Sándor, Kárpáti Gábor és Kárpáti Zoltán alkották az együttest.
1962-ben még nem engedélyezték a twistet a bálon, de Dunai Károly és Darin Ferenc tanár urak is beálltak közénk. Így a bál ment tovább, ahogy a tanulóévek is, majd 1964-ben a ballagás.
Ismereteim szerint Tóth László volt, aki elsőként lett testnevelő: földrajz-testnevelés szakon szerzett tanári oklevelet 1968-ban. Én 1969-ben kezdtem el tanári pályafutásomat mint történelem-testnevelés szakos. 1978-ban a Testnevelési Főiskolán tanári oklevelet szereztem.
Czár Tiborné Osztertag Lívia (1979-1983) (Egy –Líviával készült- korabeli újságcikket is megjelentetünk majd egy későbbi írásunkban.):
Milyen is volt a 80-as években „Kun Bélás”nak lenni?
Először is a Tisztelet Komlónak cím jut eszembe!
Ma is ebben a városban élek, és nagyon szeretem a múltamat és jelenemet!
Tisztelet a mai Nagy László Gimnáziumnak, és híres elődjének, a Kun Béla Gimnáziumnak!
Nagyon jó volt „Kun Bélásnak”lenni! Jó tanárok, jó közösség szép eredmények, tartalmas színvonalas oktatás, rengeteg sport és kulturális program! 1987- ben végeztem középiskolai testnevelőként a budapesti híres TF-en! Az első testnevelőként elkezdett munkám is az alma máteremben indult el!
Válogatott atlétaként részt vehettem volna 1988-ban Szöulban a nyári olimpiai játékokon, de akkor egy gyermeket hordoztam már a szívem alatt, így a nagy álmom nem vált valóra, de fiaim bőven kárpótoltak az olimpia részvétel elmaradásáért!
Sokat köszönhetek a Gimnáziumnak itt lettem kiváló sportoló, akit támogattak segítettek az intézmény tanárai, diákjai egyaránt!
Mindig hálával és köszönettel emlékezem a komlói középiskolai éveimre!
Tisztelettel és szeretettel:
Czár Tiborné Osztertag Lívia
Tékus Piroska (1988-1992), Pécsi SZC Komlói Szakgimnáziuma:
Gimnáziumi emlékeim
A középiskolás éveimet 1988-ban kezdtem a Kun Béla, majd később Nagy László Gimnáziumban. Sok szép emlék fűz az iskolához, nehéz lenne mindent pár mondatban leírni. Először is osztályfőnökömet, Ladányi Lívia tanárnőt említeném meg, akinek sokat köszönhetek. Mindig segítőkész, kedves, jószívű volt, bármivel fordulhattam hozzá, segítő kezekre találtam.
Szeretettel gondolok minden volt tanáromra, és nagy örömmel töltött el, amikor tanárként visszamehettem abba az iskolába, ahol én is felnőttem. Eleinte kicsit félve ugyan, de hamar rá kellett jönnöm, hogy mindenkihez fordulhattam, ha segítségre volt szükségem. Mindig is kedves emlékként marad meg az a négy év, amit ott tölthettem.
A gimnáziumi évek alatt versenyszerűen sportoltam (atletizáltam), igaz nem csak akkor, hanem már 7 éves korom óta. A testnevelő tanárom Mara néni volt, akit nagyon szerettem és tiszteltem mindazért, amire megtanított az évek alatt: a sport iránti fegyelemre, alázatra, kitartásra és egyáltalán a sport szeretetére. Neki is köszönhetem a családtagjaim mellett, hogy végül testnevelő tanári pályát választottam és sikeresen el is végeztem. Később a gyógytestnevelés szakot is elvégeztem, és jelenleg is tanárként dolgozom, igaz már nem a gimnáziumban, hanem szakgimnáziumban.
A volt tanáraimmal, akik most már kollégáim, sokszor összefutunk, beszélgetünk. Hálás vagyok, hogy ilyen tanáraim voltak, és szeretnék hasonlóan tanítani és a tudás mellett olyan értéket adni a diákjaimnak, amit én is magammal hordozok a szívemben.