Évfolyamunk sikeresen pályázott a „Határtalanul” című programra, melynek eredményeként 5 csodálatos napot tölthettünk el Erdélyben 2016.március 13. és 17. között. Fotó: A kodályos csoport Kisbaconban
Az indulást izgatottan várta mindenki.
Jó néhány órás buszozás után első megállónk Arad volt. Itt felvettük honismereti vezetőnket, Bálint Zoli bácsit, aki végigkísérte utunkat. A vértanúk emlékhelyénél koszorút helyeztünk el, miközben elénekeltük a magyar és a székely himnuszt.
Utunk következő állomása Máriaradnára vezetett, ami híres Mária-kegyhely. A török által felgyújtott kis ferences templom oltárképe csodálatos módon megmenekült, így mi is megtekinthettük. A helyén ma már hatalmas bazilika áll, népszerű búcsújáró hely.
Ezután rövid látogatást tettünk Bethlen Gábor szülőházánál, Marosillyén.
Hamarosan Vajdahunyad következett, ahol megcsodálhattuk a „várak királyát”, a Hunyadi – Bethlen várkastélyt. Már sötétedett, mikor Dévára értünk. Csodálatos élmény volt siklóval felmenni a legendás magos Déva várához, szinte borzongva idéztük fel a tragikus Kőműves Kelemen című balladát.
Kissé fáradtan érkeztünk meg első szállásunkra, a Böjte Csaba szerzetes által működtetett Dévai Szent Ferenc Alapítványhoz, ahol finom vacsorával vártak bennünket. Ezután rövid műsort adtunk az itt élő árva gyerekeknek, bemutattuk iskolánkat, adományokkal, ajándékokkal próbáltuk őket felvidítani.
Másnap Gyulafehérvárra folytattuk utunkat. Az itteni templomban őrzik Hunyadi János és Hunyadi László szarkofágját. Kis késéssel értünk Székelykeresztúrra, a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumba. Itt az iskola lelkésze mutatta be nekünk az intézményt. Meglátogattuk Petőfi Sándor körtefáját, melyről Kányádi Sándor is megemlékezett.
„Haldoklik az öreg tanú, Petőfi vén körtefája. Azt beszélik ő látta volt verset írni utoljára.”
A nap utolsó állomása Segesvár, ahol a várhoz 158 lépcsőn jutottunk fel. Rövid sétát tettünk az óvárosban, majd elmentünk a tömegsírhoz, ahol az 1848-49-es szabadságharc hősei nyugszanak, Petőfivel együtt. Meghatottan koszorúztunk és énekeltünk. A nap végén fáradtan érkeztünk új szálláshelyünkre, a „katicabogaraktól megszállt” Setétpatak Panzióba.
Eddigi talán legjobb napunk kezdődött a harmadik reggelen. Zoli bácsi – honismereti vezetőnk – elvitt minket a Borvíz-forrásokhoz, majd végigjártuk a tanösvényt a Kisbacon feletti erdőben. A gyógyhatású, magas vastartalmú vizet hasznosítva „feredőket”, kis fürdőket építettek a helyiek. A környékbeliek nagy gonddal tisztogatják tavaszonta ezeket, hisz bíznak a víz gyógyító erejében.
Kisbaconba is ellátogattunk Benedek Elek szülőfalujába, ahol dédunokája, Réka néni fogadott minket. Virágot vittünk a kopjafájához, majd megismerkedhettünk leghíresebb köteteivel, legfontosabb használati tárgyaival, kedvenc bútoraival.
Mivel ez a nap épp március 15-e volt, Nagybaconban bekapcsolódtunk a színvonalas helyi ünnepségbe. A falu apraja-nagyja lovas huszárok és fúvósok vezetésével felvonult a református templomhoz, ott beszédek után mi is koszorúztunk. A közösségi házban megrendezett eseményen előadtuk a saját kis ünnepi összeállításunkat nagy sikerrel. Ezután a Konsza Samu Általános Iskola diákjai és tanárai fogadtak minket. Mindenki jól érezte magát, sok új barátságot kötöttünk, bár sajnos a Nagybacon-Komló focimeccsen csúfos vereséget szenvedtünk.
A nap végén kitérőt tettünk Árkosra, ahol Zoli bácsi tájvédelmi gyűjteményét is megnézhettük. Sok régi szólást, érdekes történetet hallhattunk tőle.
Szállásunkra érkezve a fáradtság ellenére még tartottunk egy Petőfi vetélkedőt, melyet már indulás előtt készített egyik társunk.
Másnap korán indultunk Farkaslakára, Tamási Áron sírjához. Koszorúnk elhelyezése után a fazekasságáról híres Korondra érkeztünk, Illyés Mihály népművész műhelyébe.
Ezt követően nagyot sétáltunk a Békás- szoros kacskaringós útjain, gyönyörködve a csodálatos látványban. A befagyott, behavazott Gyilkos tónál kürtős kalácsot is ettünk.
Utolsó szálláshelyünk a gyergyószentmiklósi Szent Benedek Tanulmányi Ház volt, ahol vacsora után táncházat is rendeztünk.
A kora reggeli indulás után már majdnem az egész busz elszenderedett, mikor Zoli bácsi mindenkit leterelt a buszról kötelező hógolyózásra. Bár a jeges hóban ez nem volt egyszerű feladat, néhányan mégis megpróbálták.
A szovátai Medve-tó körülsétálása után Kolozsvár volt az utolsó megállónk. Megnéztük a református templom „címerkiállítását”, majd elsétáltunk a főtérre a Mátyás szoborhoz. Bementünk a mögötte álló katolikus Szent Mihály templomba is. Tovább sétálva láthattuk Mátyás király szülőházát. Az itt lévő kis bazárban mindenki elkölthette megmaradt néhány lejét.
Kolozsvár, Erdély fővárosa után még megálltunk a Király-hágónál. Előtte azonban búcsút vettünk Zoli bácsitól, aki egész utunkat végigkísérte.
Éjfél körül már az iskola parkolójában állt a busz. Hazaértünk.
A történelmi helyszíneken és emlékhelyeken életre szóló élményeket szereztünk, csodálatos, új barátságokat kötöttünk az erdélyi gyerekekkel. Remélem, az életben találkozhatunk majd még velük.
Köszönjük, hogy ennek részesei lehettünk.
– Vilmányi-Kiss Johanna Kodály Zoltán Ének –zenei Katolikus Általános Iskola nyomán –