„A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére.” (Csernik Szende)
Minden évben elérkezik szeptember 30-a, Benedek Elek születésnapja. A Nagy László Gimnáziumban immár hagyományossá vált a Népmese napjának megünneplése. Idén is csatlakoztunk az országos felhíváshoz.
A magyar népmesekincs gazdagsága tagadhatatlan. Már akkor is „hatnak” a történetek, amikor hallgatjuk őket. A mese – főleg a népmese- szórakoztató formában élethelyzetek megoldására beszél el tanulságos példákat.
Ebben az évben csak egyetlen helyen, a könyvtárban rendeztünk be „mesesarkot”. Itt olvastak fel meséket a tanárok és diákok, sőt, egyikük – Rein Rita matematika szakos tanárnő- fejből mondta a meséjét. Ez nem lehet mindenki számára elérendő cél, de a népmesemondás és –hallgatás szerepe a közösségekben mindig is az összetartozást erősítette.
Nem csupán a szünetekben, hanem a tanórák alatt is sikerült jó pár kollégát meggyőzni arról, hogy a népmese, a mesehallgatás már önmagában is érték, hogy nem kell feltétlenül valamit kérdezni, valami feladatnak következnie utána, hanem önmagában is megállja a helyét.
A gimnazistáknak a „szokásos” próbák sora volt az udvaron. A legjobbak jutalmat vehettek át az iskolagyűlés keretében: Szigeti Dalma (9. B), Dick Csongor (13. B), Gyenis Dávid (13. B), Pálinkás Dávid (9. A).
Reméljük, hogy aznap az iskolák több óráján is elhangzottak mesék, és más intézmények, családok -legalább aznap, Benedek Elek születésnapján- hallgattak-olvastak mesét.
A másik nagyszabású rendezvényünkre október 1-jén és 8-án került sor, ekkor láttuk vendégül a szilvási óvodások nagycsoportosait. Először A molnár , a fia meg a szamár mesét adtuk elő dramatizálva. Aztán rövid könyvtárhasználati foglalkozást tartottam. Utána bábszínezés következett, és ki is próbálták a bábozást. Majd „próbakölcsönzés” következett, játékból kipróbálták a kölcsönzést a gimnázium könyvtárából.
Valaki megkérdezte, miért céloztam meg az óvodás korosztályt. Nem értette, hogy pl. miért nem az általános iskolásokkal foglalkozom. Válaszul elmondtam, hogy az ovis szülői értekezletre már korábban elkészítettem egy Az olvasás megszeretetése c. írást. Ezt a korosztályt tartom ugyanis még „elérhetőnek”, amelyért még érdemes tenni, és ha közülük csak néhány lesz rendszeres könyvtárlátogató – már megérte.
(A nepmesenap.hu oldal felhasználásával.)