-HIRDETÉS-
Arra nincs adat, hogy Hosszúhetényben hány talicska található, de az bizonyos, hogy annak igen jelentős része már megfordult a Zengő lábánál fekvő falu focipályáján. Sőt nemcsak megfordult, hanem versenyzett is. No persze, Hosszúhetényben siker esetén még a talicskáknak is kijut az elismerésből.
Kilencedik alkalommal rendezték meg Hosszúhetényben a talicskatoló olimpiát. A nagyszerű idő, no meg a látvány idén is tömegeket csalt ki a festői környezetben fekvő futballpályára. A 2001 óta tartó sorozat mára a megye, sőt talán a régió egyik legismertebb programja.
Pedig egyszerű testvértelepülési találkozóval indult az egész. A helyi önkormányzat és intézménye a Nemes János Általános Művészeti Központ meghívására 2001-ben találkoztak először Hosszúhetényben a Kárpát-medencében található, Hetény nevű települések fiataljai. Ezen a találkozón vetődött fel elsőként a talicskatolás mint versenyszám-ötlet. A rendezvény szülőatyja, Papp János a helyi művelődési központ vezetője a szokványos „főzőversenyes” falunapoktól eltérő rendezvényben gondolkodott. Az ötlet bevált, ez a rendezvény azóta is állja az idő próbáját. Mára az ország más tájairól, sőt a határainkon túlról is érdeklődnek e különleges verseny iránt, amiről még az országos média is rendszeresen beszámol.
A kilenc évvel ezelőtti első versenyre a hazaiak mellett a vajdasági Hetinből, Dániából, a felvidéki Chotinból, valamint az anyaországi Alsóhetényből és Lovászhetényből érkeztek versenyzők. De a majd’ egy évtized alatt megfordultak itt talicskatoló bajnokok Erdélyből, Horvátországból, no meg az idén Koreából és Kínából is. A verseny lebonyolítása, a versenyszámok – talán ez is a népszerűségének titka – nem sokat változtak a kilenc év alatt.
A gyermekversenyek mellett most is meghívásos csapatbajnokság, valamint nyílt egyéni viadal színesítette a programot. Idén 11 csapat előtt adódott versenyzési lehetőség – köztük volt a szerb területen található Hetin (Hetény) válogatottja, továbbá egy koreai-kínai vegyes egyetemista csapat. Mellettük Komlóról, Pécsről, nagycsaládosok, rendőrök, polgárőrök, gyermekvédelemmel foglalkozó szakemberek fogtak talicskaszarvat a rajtvonalnál. A csapatok versenyében, a hat versenyszámból álló viadalon egyéni és páros talicskatolás jelenti a bemelegítést, a hordócipelés, a talicskahármas (amikor hárman tolnak két talicskát) és különösen a talicskaszendvics (két, szarvánál összefogott talicskát tol, illetve húz egyszerre a versenyző) pedig az izgalmakat és a derültséget a közönség és a résztvevők körében.
A rendezvény népszerűségéhez nagyban hozzájárulnak a versenyszámokkal párhuzamosan zajló kísérő programok. A rendezvénysátor alatt felállított színpadon idén is színvonalas műsor szórakoztatta a napsütés elől árnyat kereső vendégeket. A néptánctól, a versenytánctól kezdve a capoeira-bemutatóig megannyi műfaj képviselője lépett a nap folyamán a közönség elé. A legtöbbek által várt esemény mégis a sokszoros magyar bajnok és kupagyőztes, válogatott kosárlabdázó Iványi Dalma színpadra lépése volt, aki közönségtalálkozó keretében válaszolt a pályafutását és magánéletét érintő kérdésekre. Itt kell megemlíteni, hogy a taicskanap előestéjén „Rocktalicska” címmel pécsi, komlói és helyi zenekarok léptek fel a rendezvénysátorban.
A nap talán leglátványosabb része a pontban négy órakor induló talicskaraván volt. Ezen közel száz résztvevő – akár saját készítésű talicskájával – járta körbe a sportpálya közelében lévő utcákat. A menet bemutatta a valaha készített talicskák alfáját és omegáját. Bizonyos, hogy még Fábry Sándor – a dizájn-center kiötlője – is mind a tíz ujját megnyalta volna a látottaktól. Volt aki egyszerűen egy muskátlis talicskát tolt maga előtt, más egy kiglancolt, alumínium felnis egykerekűt hozott magával. Volt olyan résztvevő, aki az utolsó éjszaka készítette el miniatűr járművét, más – a hatás kedvéért – még a maltert sem kaparta ki az ütött-kopott, néhol lyukas talicskájából. Nem beszélve a legkisebbek műanyag játékairól, ami már most előrevetíti a megfelelő utánpótlást a következő évtized talicskanapjaira.
A karaván visszaérkezése után indították a rendezők az egyéni futamokat. A 11 női és 10 férfi induló között egy-két „nagyágyú” is rajtvonalhoz állt. A férfiak mezőnyében például az alsóhetényi Radax Zoltán már a 2001-ben rendezett versenyen is indult, Sashalmi Zoltán pedig 2005, 2007 és 2008 után készült ismét címvédésre. Nagy meglepetés nem született az idén sem: a korábban háromszor győztes Sashalmi Zoltán negyedszer is diadalmaskodott, a nőknél pedig az a komlói Balogh Bettina győzött, aki délelőtt még kerékpárja nyergében, egy hosszútávú teljesítménytúra keretében Hetényt is érintette. A csapatversenyt idén a Megyei Sünök csapata nyerte, a hosszúhetényi polgárőrség és a koreai-kínai egyetemisták előtt. A kora délután rendezett gyermekfutamokon Schmidt Veronika, Sztankovics Kartal, Lőrinc Olivér András és Nagy Gábor végzett az élen.
Míg a hivatalos versenyeket követően a résztvevők az esti, Tillinger Attila-féle házibulira készültek, addig Papp János főszervező már a következő évi, 10. talicskaolimpiáról beszélt. Terveik szerint a jövő évi, jubileumi rendezvényükre – az EKF 2010-es pécsi programokhoz kötődve – egykori kulturális fővárosok képviselőit várják. Természetesen talicskaversenyre…
