A hagyományoknak megfelelően városi ünnepséget rendeztek Komlón az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc tiszteletére. A megemlékezés végén pártok és helyi szervezetek képviselői helyezték el koszorúikat a Petőfi szobor talapzatánál.
Nem panaszkodhattak az időjárásra március 15-én a városi ünnepség résztvevői; a már menetrendszerűen érkező eső – nagyvonalúan – csak a koszorúzási ünnepséget követően áztatta meg a település utcáit.
Csizmadia Sándor dalénekes „A zászló” című szerzeménye vezette fel Páva Zoltán polgármester ünnepi szavait, aki Márai Sándor gondolataival kezdete beszédét. A városvezető kiemelte, hogy 1848. március 15. azon ritka alkalmak egyike volt, amikor szerencsés alakzatban ragyogtak a csillagok Magyarország felett. Olyan történelmi pillanat, amelyre büszkén emlékezik minden honfitársunk. – Korántsem váratlan ajándék volt ez – hangsúlyozta a szónok -, hanem egy addigi közös teljesítmény gyümölcse. Kellett hozzá Kölcsey Himnusza, Vörösmarty Szózata, Széchenyi és Wesselényi nyitottsága, Kossuth elszántsága, Táncsics szikár konoksága és nem utolsósorban Petőfi költői lendülete.
Páva Zoltán rámutatott, hogy akkor ünnepeljük jól ezt a napot, ha világosan látjuk, hogy mekkora társadalmi önmérséklet, milyen szellemi gazdagság, pontos helyzetfelismerés, és mennyi elszánt, cselekedni merő ifjú kellett történelmünk eme dicső napjaihoz. Az Egyesült Államok elnökét Barack Obamát idézte, aki a magyar történelem egyik mérföldkövének, valamint a szabadságért vívott küzdelem egyik jelentős, fejlődést elindító pillanatának nevezte az 1848-as forradalmat és szabadságharcot. Páva Zoltán végezetül kérte a jelenlévőket, hogy hajtsanak fejet nemzetünk ismert és ismeretlen nagyjai előtt, akik annyira szerették hazájukat, hogy az életüket is képesek voltak feláldozni érte.
Az ünnepi gondolatok után az önkormányzat, komlói párt- és civil szervezetek képviselői koszorúval rótták le kegyeletüket a forradalom és a szabadságharc hősei előtt. A megemlékezés, a 161 évvel ezelőtti események előtti tisztelgés a Szózat hangjaival zárult.
—————————————————————————————————————–
A Fidesz és a Fidelitas külön is felidézték az 1848-49-es eseményeket. Március 14-én helyi szervezeteik megemlékezést tartottak a Petőfi-szobornál, ahol a Himnusz hangjai után dalokkal és versekkel tisztelegtek az egybegyűltek március 15. emléke előtt.
Azt követően Polics József mondta el ünnepi beszédét, melyben többször is párhuzamot vont a korabeli események és a mai Magyarország között. Úgy fogalmazott: akkor a remény volt közös, mely összekovácsolta a magyar társadalmat; mindenki hitte, hogy jöhet még egy szebb, egy jobb jövő – s ez most sincsen másképp. Akkor sikerült összefogni, s erre most is nagy szükség lenne, hisz csak közösen tudunk úrrá lenni mindazokon a pusztító társadalmi folyamatokon, melyekkel az ország küzd. A márciusi ifjak hite, lelkülete segíthet minket, hogy közös erőfeszítések árán mihamarabb kilábaljunk az országot érintő pénzügyi-gazdasági válságból.
Polics József befejezésképp azt mondta: bízik abban, hogy a remény emberei vannak többen a reménytelenség embereivel szemben. A megemlékezés végén aztán mindenki virágokat, mécseseket helyezett el az emlékműnél, majd a Szózat és a Székely himnusz közös eléneklése zárta az emlékezést.