Városi ünnepségen emlékeztek Komlón az 1956-os eseményekre a forradalom kitörésének 65 éves évfordulóján.
A Komló Színházban rendezett ünnepségen Polics József, Komló polgármestere elöljáróban átadta a Békemenet fővárosi rendezvényén résztvevő Hoppál Péter, a térség országgyűlési képviselőjének üzenetét.
Polics József köszöntőjében arra utalt, hogy 65 évvel ezelőtt az egész világ Magyarországra és a magyarokra figyelt, kis népünkre, aki kiállt a szabadságáért, harcolt hazájáért, az értékeiért, és nem rettent meg a világ egyik legnagyobb elnyomó hatalmától sem.
Ugyanakkor emlékeztetett, hogy 1956-ban képes volt a magyar a magyarral szemben a külső elnyomó szovjet hatalomtól segítséget kérni, pusztán hatalma megtartásáért és nem hazája érdekében. A bevonuló szovjet túlerő ugyan leverte a szabadságharcot, de ’56 szellemisége átsegítette a nemzetet a véres megtorlások időszakán.
Utalt 2006 októberére, mellyel kapcsolatban megjegyezte: „Újból és újból emlékeztetnünk kell mindenkit, mi is történt valójában akkor, milyen veszélyeket hordoz, ha nem saját érdekeinkhez igazodó, hanem a mások által megmondott úton haladunk”.
„Az ’56-osok hősies küzdelme adjon nekünk erőt ahhoz, hogy olyan hazafiságot hordozzunk magunkban, amely nem kisajátító, nem hivalkodó, hanem apáink és nagyapáink hazaszeretetéből táplálkozik” – mutatott rá Polics József.
Szakács László országgyűlési képviselő ünnepi beszédében kijelentette: „1956 októberében közös akarat mentén bal- és jobboldaliak sorsa fonódott össze. A magyar nép az egész világ számára bizonyította, hogy a szabadságért szembe kell szállni minden elnyomó hatalommal, tűnjék az bármilyen legyőzhetetlennek is. Bár a forradalmat leverték, de a szabadság 12 napja kitörölhetetlen emléket hagyott az emberekben.”
Szakács László emlékeztetett 1989. október 23-ára, amikor megszületett a független, szabad Magyar Köztársaság. Megjegyezte, hogy ekkor nyílt esély arra, hogy Magyarország felzárkózhat a legfejlettebb nyugati demokráciákhoz. Göncz Árpádot idézte: „A hatalomhoz való viszonyunk az, amin keresztül megmérettetünk, azon, hogy ki és mire használta, és hogyan.”
Meggyőződésének adott hangot, hogy Magyarország jövője azon múlik, hogy képesek vagyunk-e a párbeszédre, az együttműködésre, a nemzeti érdekek valódi képviseletére.
„Azt kívánom, hogy a mai napon tegyük félre ellentéteinket és mindazt, amiről azt gondoljuk, hogy elválaszt bennünket. Azt kívánom. hogy mai nap legyen békés és felemelő. Legyen annak bizonyítéka, hogy képesek vagyunk felülemelkedni a tegnap sérelmein és együtt képesek leszünk a holnap felé fordulni”– fogalmazott záró gondolataiban Szakács László.
Az ’56-os megemlékezés ünnepi műsorában a Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola 7-8. osztályos növendékei szerepeltek – felkészítőik Plávicsné Borbély Mária, Pleszné Fényes Edit, Pandur-Szűcs Anna és Lőrincz Ákos Csaba voltak.