Jeles évfordulóhoz érkeztünk, fél évszázada épült meg a Bányászpark, a város ikonikus emlékműve, amely méltó emléket állít a bányaművelés és az elhunyt bányászok hősiessége előtt.
Már fél évszázada, hogy ifj. Szabó István megalkotta azt a térplasztikát, amelynek ácsolatai és formái semmivel nem összetéveszthető módon jelképezik Komló múltját, középpontjában a felirattal: Tisztelet a bányászoknak!
Az idei megemlékezésen dr. Barbarics Ildikó, önkormányzati képviselő osztotta meg gondolatait. Köszönetet mondott azoknak, akik gyermekeikkel, unokáikkal érkeztek a rendezvényre, hiszen ők, a fiatalok viszik tovább hagyományainkat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a bányásztársadalom maroknyi csapata egyre fogy, hiszen bánya hiányában nincs utánpótlás.
„Sok-sok év óta emlékezünk ezen a helyen a bányászok életéről, emlékeiről, asszonysorsokról, a megélt bányászidőszakról. A jelen helyzetben a legfontosabb feladatunk megkeresni az eredményes helyi megoldást a múlt megértésére, hagyományaink tiszteletteljes ápolására, megőrzésére a jövő számára. Ez sok alázatot és tiszteletet követel tőlünk. Feladatunk nem kevés: értsük, ápoljuk a múltat, de éljük meg a jelent. Nehéz tovább vinni a példamutatást, ha mi magunk nem teremtjük meg ehhez a feltételeket” – mutatott rá. „Számos emlékhellyel gazdagodott városunk, a múzeum is őrzi a bányászat nyomát. Régi vágy egy olyan helyiség kialakítása, mely bányász ereklyék gyűjtőhelye, hiszen tudjuk, hogy bányásztársaink rengeteg emléktárgyat őriznek otthonaikban, várva a megfelelő helyre ahol méltó módon elhelyezhetik. Azon leszünk, hogy ezt biztosítsuk” – fejezte ki támogatását dr.Barbarics Ildikó, majd hozzátette: „bízom benne, hogy tovább tudjuk éltetni azt az erőt, tudást, ami tankönyvekből nem tanítható”.
Az idei évben Dallos Tamás, komlói plébános is megosztotta gondolatait a megemlékezőkkel. Elmondta, hogy bár nem rendelkezik bányász felmenőkkel, fiatalkorát Mecsekszabolcson töltve, közel a Szent István aknához, hamar kialakult a tisztelet benne eme veszélyes szakma iránt, és megértette a bányásztársadalom vallásos mivoltát a templom mennyezeti freskóján ábrázolt Szent Borbála és a mögötte álló szénporos arcú bányászokat csodálva. Az 50 éves emlékműre tekintve elmondta: „A bányász múlt, aminek emléket állít ez az alkotás, nem csupán arra emlékezteti a mindenkori komlói lakosokat, hogy mi tette naggyá ezt a várost, hanem kendőzetlenül bemutatja, milyen is az emberi életünk. Lehetőséget kapunk az Istentől. Megszületünk, részeseivé válunk egy társadalomnak, egy családnak, aztán amikor szembesülünk az élet nehézségeivel, kihívásaival, mikor látjuk a tragédiát, a bajt, ami minket vagy a szomszédot sújtja, akkor mutatkozik meg milyen múltat tisztelünk, mire alapozzuk a jövőbe vetett reményünket. A régi bányászoktól azt tanuljuk, hogy az összetartáson, az együttműködésen az életünk múlhat.”
Végül hozzátette: „Kívánom, hogy ez az alkotás mindig emlékeztessen minket az egykori bányászváros cselekvő áldozatvállalására, a múlt tiszteletére és a bányászok hitére.”
Az emlékmű megáldását követően, a Komlói Bányász fúvós zenekar dallamaira helyezték a márványtáblák alatt koszorúikat és virágaikat a megemlékezők, valamint politikai és civil szervezetek.
A főhajtás a bányászhimnusz jól ismert soraival ért véget.