Városi ünnepség keretében emlékeztünk az 1848-as forradalom 175 éves évfordulójáról.
Kicsinek bizonyult a városi ünnepségnek ideiglenesen helyet adó Közösségek Háza nagyterme a március 15-i megemlékezésen.
Aranyos László intézményvezető Arany Jánost idéző gondolatait követően Polics József polgármester mondott ünnepi köszöntőt.
Beszédének elején hangsúlyozta, hogy elődeinknek 175 évvel ezelőtt semmi sem volt fontosabb a szabadságnál, a haza becsületénél. Még életüket is képesek voltak feláldozni azért, hogy a szabadság valósággá váljon.
Úgy vélem – tette hozzá -, hogy ezek a korabeli eszmék ma is időszerűek. Nincs is fontosabb a békénél, a szabadságnál, a nemzet érdekében történő közös cselekvésnél! Nekünk, mai magyaroknak nincs nagyobb kötelességünk annál, mint megőrizni az elődeink által kivívott szabadságot, mindent megtenni azért, hogy a béke uralja ismét Európát.
Itt, Komlón élve – visszatekintve múltunkra is – jól tudjuk, a biztos jövőhöz, a fennmaradáshoz munkára, tisztességre, együttműködésre van szükség. Tudomásul kell vennünk, a jelenkor legnagyobb kérdése: képesek leszünk-e összefogni, együtt menni nemzetünk megmaradása érdekében – zárta Polics József beszédét.
Dr. Barbarics Ildikó, önkormányzati képviselő, a KÖT frakcióvezetője ünnepi beszédében rámutatott, hogy március 15., a számtalan viszontagságon átment ünnep minden magyar emberé. Ez a nap szimbolikus jelentésében a szabadság, a fejlődés, a modernizáció és a nemzettudat érzését hordozza.
Arra emlékeztetett, hogy a forradalom győzelmével megszületett modern parlamentáris Magyarország fenntartása valamennyiünk felelőssége és kötelessége.
A mostani viszontagságos időszakban március 15-e tanulsággal tölthet fel bennünket: „azzal, hogy az összefogás, a kitartás, a tenni akarás, egymás megbecsülése, az egyetértés hegyeket mozgathat meg – amire most nagy szükségünk van”.
Hosszú vastapssal jutalmazta a közönség a városi megemlékezés ünnepi műsorának résztvevőit. Fülöp Tamás, a Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskola pedagógusa által megírt, Szendrey Júlia Petőfihez fűződő viszonyát megelevenítő „Én, Júlia” monodrámáját az iskola két növendéke, Nagy Ágnes (index képünkön) és Polics Vivien vitte színre.